Granola

Mostanában ismertem meg e szó jelentését. Sok-sok évvel ezelőtt próbálkoztam a gabonapelyhek fogyasztásával,  de finoman szólva, nem lett a kedvencem, pláne, hogy a tejjel sem vagyok jóban.
Ma már tudom, hogy az üzletekben vásárolt pelyhekre kár pénzt kiadni, hiszen (ez a műzlikre is vonatkozik, de ott még van némi adalékanyag is benne), hiszen a pelyhesített gabonák néhány óra alatt oxidálódnak, hűtőben valamivel tovább tarthatók. Így úgy döntöttem, hogy magam fogom elkészíteni ezeket a finomságokat. Fogyasztás előtt készítem a pelyheket, egyszerű és gyorsan megy.
Ehhez beszereztem egy pelyhesítő szerkentyűt. Kutakodván, hogy mire lehet még felhasználni ezeket a kilapított magocskákat, leltem rá a granola receptjére, illetve az alap elkészítési módjára. Nekem fontos, hogy minden alapanyag lehető legmagasabb rezgésszintet képviselje, igy a frissen lapított zab és tönkölybúza mellett raktam bele diót, mogyorót, barackmagot, amit előtte törtem fel, -a magokat héjastól kell tárolni, mérhetően nagyobb az energiájuk a frissen kibontott magvaknak-, került bele szezámmag, majd a mézet mák- és lenolajjal összekevertem és sütőben kissé megpiritottam.
A végeredmény egy nagyon izletes, önmagában is fogyasztható műzli-féle, a granola lett. Amikor kihült, akkor még raktam hozzá aszalt sárgabarackot és áfonyákat. Néhány napon belül célszerű elfogyasztani, ami szerintem nem jelent gondot...

...a pelyhesítő

...és a kész granola.